Harmadik- szokjunk az oviba be!

Augusztus utsó hetében végre elmentek az oviba. Tudom genyó vagyok, de főleg itt az utolsó 3 hét az kész idegtépő volt. Egyrészt nekem nincs autóm, férj elhúz dolgozni, mi meg itt maradunk a falu végén, nem sok változatosság, jó szép a természet meg minden, de sok külső inger nem ér! Másik hogy ezek ketten együtt minden fél órában ölik egymást, persze tudom normális, én is ilyen voltam a tesómmal, de csak most jöttem rá, hogy vazze, mi is ilyen idegesítőek voltunk?! Emlékszem egyszer Sopron felé menet annyira verekedtünk, vitatkoztunk a hátsó ülésen, hogy apám behúzta a kezást, hogy végre fogjuk be a szánkat, mivel a szépen kérésre nem reagáltunk. Akkor még nem volt gyerekülés, valamint a biztonsági övet sem használtuk, kicsit meglepődtünk, de végre befogtuk a szánkat :)

Nos eljött a várva várt nap, Trudinak első nap, Vendi már kvázi nagycsoportos. Jövőre itt kötelezően kell iskolába menni, nem érdekel senkit, hogy én mit gondolok, mit gondol Vekerdy róla, mit gondol Ranschburg, menni kell és kész. Mondjuk én nem is bánom, lekopogom szerintem kész az iskolára. 

Kicsit féltem, hogy mi lesz, mert hát hiába beszélt férj születésük fogva németül a gyerekekhez, ezt igen kis időintervallumba tehette otthon, hétközben kb. másfél órát sem látta  a gyerekeit, hétvégén  többet volt velük. Truditól féltem igazán, hogy hogy tudja magát megértetni. 

Ültünk az asztalnál rajzoltunk, mondtuk magyarul a színeket, németül a színeket, aztán elkezdtem tanítani, hogy hogy mondjuk, hogy játszani, hogy mondjuk, hogy vizet kérek, hogy mondjuk, hogy pisilni kell. Azt nem akartam neki előre elmondani, hogy ha megvernek, akkor hogy szóljál az óvónéninek, mert akkor tuti, hogy rágörcsöl :) Visszafogtam magam, nehéz volt. Mostanra már megtanultuk, ha bántják, mert egy kisfiú lökdöste, hogy Hör auf -kell mondani, de mondtam neki, ha a rákiáltasz magyarul, hogy HAGYD ABBA azt is meg fogja érteni :) Trudi úgy tudja mondani, hogy nincs appeláta :)

Nos felkelt a nap és izgatottan készültünk az oviba. Mindkét gyerek délig maradt, mert itt ez a szokás, még délután visszavihetem, de hogy tudok két gyereket visszarángatni kettőre az oviba, hülyék lennének visszamenni, ha itthon maradhatnak. 

Becsomagoltam a reggelijüket, igen, mert hiába 76 euró havonta az állami óvoda, vagyis itt egyházi van, a reggelit mindenki maga viszi.

Vittük a cumókat, ide kell esőkabát, esőnadrág és egy gumicsizma állandóra. Szegény Vendi kinőtte a gumicsizmát és már nem volt pénzünk rá, hogy vegyünk neki egyet, úgyhogy első hetét anélkül töltötte, szerencsére nem volt annyira rossz idő.

És otthagytuk őket, Trudit lent a kiscsoportban, Vendit fent a nagycsoportban. Trudi úgy beiszkolt a terembe, hogy nem is adott puszit, végre birtokba vehette a játékokat. Vendivel nem volt ilyen egyszerű, ő már tudta mi vár rá, azért az óvónő kikisérte az ajtóhoz, hogy integessen nekünk. Mi meg kézen fogva aptyukkal elballagtunk, nem néztünk vissza, én csak könnyeztem, férj meg kiröhögött szokása szerint :) 

Délben rohantam értük, az én kis drágáimért, fujjj, de nyálas, odaértem, kint játszottak az udvaron, aztán mondtam, hogy gyertek megyünk haza és láss csodát mindkettő elkezdett sírni, hogy nem akar hazajönni, én meg ott álltam, nem tudtam, hogy most sírjak-e vagy röhögjek. 

Más gyereke alig akar oviba menni, hisztizik, vonszoltatja magát, az enyémek meg azért sírnak, hogy ott akarnak maradni még. 

Hiába megijedtem, vajon mit ronthattam el, hogy ilyen simán megy minden, biztosan szaranya vagyok, hogy menekülnek előlem :)) Jó, hát titkon reméltem, hogy sírnak a jó édesanyjuk után :)) De nem!!!

Talán ma láttam egy kicsi szomorúságot Trudi arcán, de elmenekültem, hagytam, hogy az óvonéninek sírja el magát! :(

Túl simán ment, lesz ez még rosszabb is, tiszta vészmadár vagyok :)) Egyértelmű, hogy nekem semmi sem jó :)

Ui: Trudi nem zavartatja magát, óvónéni beszél hozzá németül, Trudi simán mondja neki magyarul. Van már két barátnője Davina, akit ő folyamatosan Kamilláz, mert milyen hülye név a Davina, én drága Férjem meg Dominázza, mondtam neki, ne merje gyerek előtt mondani, mert én fogok égni, mint a rejsztág :) Trudi a kislányokkal magyarul beszél, elmondja, hogy gyertek babázni, stb. és láss csodát megértik egymást :DD

Éppen azon röhögtem, hogy vazz óvónéni és a gyerekek előbb meg fognak tanulni magyarul, mint Trudi németül! :)

Második - nyelvlecke ingyen

Éppen iszonyat lelkiismeret furdalásom volt, mert az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy jártam az outlet boltokat Metzingenben, ahelyett, hogy németül tanultam volna. Hiába nem adatott meg az a luxus 5 éve, hogy enyém egy egész délelőtt! :) Most legalább jól elcseszhettem semmittevésre. Meg bambulásra, igen még a színes kirakatok is igen kielégítően hatottak a lelki állapotomra. Igaz jól eltévedtem, de nem vagyok egy gps, de még azt sem tudom, hogy melyik a jobb és bal kezem, csak kis gondolkodás után tudom megmondani a helyes választ. 

Lényeg, persze, hogy siettem, siettem az oviba, mert itt fél 1-ig lehet csak a gyerek, Vendi is csak azért 5-ig, mert jövőre iskola és engedélyezték, hogy egész napos legyen. Szóval sietek lányomért, leparkoltam, oda ahová nem lehetett, de már más anyát is láttam ott parkolni, akkor lehet. Mentünk volna haza, amikor beletoltattam az mögöttem, az utcán párhuzamosan álló autóba. Komolyan nem láttam, ilyen hülyét, tiszta barom vagyok, legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. 

Persze, hogy nem találtam meg a tulajdonost, kérdezősködtem, először magamba fogalmaztam a gerhört igét, vagy mit, hogy azt hogy is mondjuk?! Meg voltam elégedve magammal, majdnem helyes nyelvtanilag :) Aztán férj mondta, hogy ha nem találom hívjam a rendőrséget, éljen, mély víz! 

Bajod volt, hogy nem használtad egész nap a németet, na jó egyszer megkérdeztem, hogy a férjemnek elég lenne-e az XL, sajnos nemleges választ kaptam. Szóval felhívtam a 112, aztán átkapcsolt a helyi rendőrségre. Elmondtam mi van, úgy ahogy, megértettük egymást. Küldték a kocsit, persze nem azonnal, de fél órán belül ott volt.

Amilyen ökör vagyok, nem volt nálam jogsi, persze ha nálam lett volna, akkor látják, hogy le van járva, új már az okmányirodában, de későn csináltattuk meg és nem tudtuk elhozni kiutazás előtt. Odaadtam a személyimet az is lejárt! :DD Hogy én mekkora hülye vagyok!

Mondtam nekik minden iratom otthon van, ha gondolják jöjjenek velem!

Nem kellett nő nagyon rendes volt, hochdeutschban nyomta. Mondta nem büntet meg. Valahogy nem volt az az érzésem mellettük, hogy egy bűnös pondró vagyok, aki biztosan valami rosszban sántikál! 

Szegény lányom meg tökre kiakadt, amikor megjöttek a rendőrök, mert előtte vázoltam, hogy anya rosszat tett és most büntetést fog érte kapni (kedvenc mondásom, aki rosszat tett vállalja érte a felelősséget -szegény gyerekeim :). Trudi meglátta a rendőrkocsit, elkezdett visítani, hogy Ne anya, ne vigyenek el :)) Szegénykém, azért csak megnyugodott! Már csak nekem kellene :)

Első

Annyi blog van ilyen témában leírják jó  és rossz tapasztalataikat én inkább a vicces oldaláról szeretném megfogni, vagyis, hogy hogy szerencsétlenkedem én a mindennapokban, két gyerekkel itt a város végén, ahol sok madár van, még a nevüket sem tudom, nemhogy németül, de magyarul sem. 

Hogy próbálom a német nyelvet elsajátítani, amit olyan alapnál kicsit jobban beszélek, aber grammatikailag abszolút nem helyesen. 

Szándékom a bloggal: Semmi, a magam szórakoztatás és az, hogy megmaradjanak ezek az emlékek :)